Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

424 AZ ARANY PEíircZEK. váltságát, inelly arra vitte, hogy az ártatlanságot pénzen el-akará adni. Eros eskiivèffel meg - is - igérte néki : hogy meg - tanítaná a' Magyarok' Iítenére t ha kézre-botra kenhetnéa' Szakállas Bakot. E' dolgát el - végezvén , vifzíza-jött à' Fejedelemhez , és ígv fzóllott .-RIMAI: Kegyelmes Fejedelem! Ama' gya» iázatos Zsidót, parancsolattya fzerént, el-rejtettem azon tár - házban , meliyben az illyetéii Kincsek lenni fzoktanak. AKOS : Emberül cselekedted Rimai. De ez - után • is fzorgalmadra bízom, hogy valamiképpen el » ne - il lantson* RIMAI î Jó kézben vagyon, kegyelmes uram. Csak éppen azért jöttem t hogy végbe vitt dolgomat , köteleíségem fzerént , alázatos» e fán meg-jelentsem. Tüíléiit viízfza - megyek hozzája. Száz fzemekkel tartom a' Vak-un* dokotï AKÓSi Igaz bizony! Rimai ! hová zártad á' gyalázatos embert ? RIMAI: A' leg-alsó tömloczbe» Mert úgy gondolkoztam magamban : illy kincsnek bátorságosan kellene fekiinni, pedig azért: hogy, vagy valaki Őtet, vagy ö önnön magát el-nelop halfa. AKÓS : Igen okoffan végzettél mi ndeueket Rimai. Egy Strázsa-meítertői fe várhattam vólna többet. RI-