Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKAS-Z. VII. RÉSZ. 41S ötvös ofíoba ? hát? ha femmit fe tud, vagy igen keveíét a' meg - böcsűléshez ? Nein - is az ötvösnek kötelefsége az, hogy az arany Pereezekhez iáfion. AKÓS: Ezt - is okoffon mondád. Már tehát, édes Náthánom, én csak te melletted maradok. Mit gondolfz ? meg-érik-é ama' tízezer forintokat eme' hitvány Pereczek ? NÁTHÁN: Kegyelmes Uram! Én Kegyelmedet foha meg - nem - csaltam ; moft fe kcvánotn. Ugyan - azért : lelkem' ismérete fzerént, igazán azt mondhatom : hogy ezen arany Pereczek, még az Atyafiak között-is, meg-érik si tizen - öt - ezer forintokat* Kevefebb pénzért meg - fe - csináltatott. AKÓS: Lám-éi bogy meg-akart-csalni azon ináíik gaz ember. Ö, a'- mint mondám, Öt-hat-ezerre böcsíilte. Moft tapaíztalom valóban: hogy nékem- Nátháiméi nincs igazabb emberem. Meg-érik tehát a' tíz-ezreket? NÁTHÁN: Minden kétség kivíil, a' tizen - öt - ezreket-is. Mert ezek benne valóságos igazi Kövek. AKöS: Azon Ifiat tehát , lélek - ismeret fzerént, fel-akafztathatom ? NATHAN : Igen - is , kegyelmes Uram. Mert nagy kincset lopott. Ezen példával mégis fzíinhetik Erdélyben a' Tolvajság, melly , ezen időben, igen lábra fzállott. 1) d 3 AKÓS: