Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)
L SZAKASZ, V. RÉSZ. 33 Mert az Iften' Egy-házából haza-jövén e' gyönyoríi Párak, forró betegségbe efett a' Menyafzfzony , és, hat óra alatt, e' világból ki® is múlt. Ezen ékes Teremtménynek fzer - fellett rútul meg-v áltozott fzínét sírva fzemlélgetvén Gyárfás, a' világnak múlandóságát éles elmével kezdette fefzegetni, és ofztán az örökkön megmaradandó jókat inkább, meg-meg-inkább kedvelleni. Csak alig temethette - el - kedves Rachellyét, meg-köfzönte az Erdélyieknek hozzájavaló hajlandóságokat, kik-is RÉDEI Ferenczet ültették a' Fejedelmi fzékben. Maga Gyártás, le-mondván minden világi gyönyörűségekről, magát ezen közel-lévő erdőbe vette, holott magának egy meílerséges barlangot építvén, bene állhatatofsati meg-maradott, RÉDEI Te rencznek három holnapi Fejedelemsége után, ismét az Uraságra hívták Gyárfáfl a' fzorgalmatos Erdélyiek, de Ő, fel-vett fzándékában állhatatos lévén, ifiabbik Teil-vérének Akósnak engedte a' Fejedelemséget. Ezen illy nagy erkölcsű, és igen tifztefséges Gyárfás nagy ajtatofsággal töltvén barlangjában nem unalmas idejét, midőn nagy fzív buzgósággal mondaná könyörgéseit, íme egy ékes ifiúra vetette fzemeit, ki, a' fák között, barlangja felé iparkodott. A' Terméfzet femmit C 5 fe