Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

40o AZ ARANY PERECZEK. JULIÁNA : De már akkor még keveseb­bet félnék. KÁLMÁN: Ugyan úgy - é ? ,De vallyon mi okra nézve ? . JULIÁNA: Mert akkor Kálmán előtt, igen kegyes Herczegem előtt, állanék. O en­gem' (ha taláu valamiben vétkeske-is vőinek) egy ujjal nem tudna bántani. Egy fzóval Kai­mán - herczegem előtt állanék. KÁLMÁN, fzomorűan : Igen - is; Kálmán­herczeged előtt állanál. Hát? Ha ezen H.r­czeg Tégedet, fzerencsétlen Ili at, körmei közé véfzen, és ama' boldogtalan arany Pereczek miátt - - ­SÁRA, hírtelen: Kegyelmes Uram! Irgal­mafsabban bánnyon édes Magzatommal. Mert « ő bizonyofsan vagy csak azért-is ártatlan , hogy Herczegséged előtt nem retteg. JULIÁNA, az Annyához : Semmiről fe fzorgalmatoskodgyon édes Anyám. Mi ketten Kálmán-herczeggel fúlly ofsabb dolgokat-is el­végeztünk immár. KÁLMÁN : Csak ugyan femmit fe félfz tehát ezen ítélettől ? JULIÁNA, hangofjan nevetve : Én ugyan egy harapásnyit fe. KÁLMÁNi Nevess! Nevess! — Én bi­zonnyára nem érthetem , mitől lehet jó ked­ved. Ju-

Next

/
Oldalképek
Tartalom