Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

393 AZ ARANY PERECZEK. ÖTÖDIK RÉSZ. JULIÁNA' VISGÁLÁS A. álmán-berezegnek előbbeniméltóságos fzóllító. fzavait ,hallván Juliána, elsőben ugyan el - mosolyodott. Az - után : Vernikával egygütt fel-kelvén, néki ezeket mondotta JULIÁNA : No már moít egyfzer rajtanv is a' Rend. Édes Vernikám, édes fzorgalinatos Gyámom! Moílanábaii azon orvofságból két-vagy bárom kanállal kel vennem, hogy fzívein meg-erősödgyon. Moít van a Bátorságra fz'űkségem. VERNIKA: Jól vagyon, édes Juli ufóm. Annyit adok, a'-mennyi fzükséges. Ezek-után két kalánnal adott innya Juliánának Vernika. Mosolygott a' Fejedelem • kisafzfzony-is; noha nem tudta, mi okra nézve* De Juliánáuak jó kedvét látván, úgy tettfzett' mint - ha a' visgálás nem vólna félelmes. Azután így fzólla Veniikához JULIÁNA: Vegyen-bé, kérem, a' Fejedelem - kis-afzfzonv • is valamit. Mert: megeshetik: hogy uíánnam kerdore vegyék. —• Ehhez tartozik ez - is : hogy Kálmán Ő-herczeg3ége rettenetes Ríró. Haj-fzálakat hasogat. Csomót keres a' kákán-is. —- Kérem, édes Verni-