Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

V. SZAKASZ. Ili. RÉSZ. 277 után: ama' csín ta'an Apalint vette-elő -Julius, 's-otet-is áital-Ölelte , így ni ; Meg-öleltemegis-cfókolta Apalint. VERNIKA: Úgy-úgy, édes Juliusom { Igen örvendek, ha jó kedved' látom. De, mi történt az - titán ? JULIÁNA: Mindgyárt meg-mondom. Ama Júliusnak csókjára eppen meg-nem-nekezteltetlek, se Vernika, ama' jobbik; se Apalin, ama' csintalan. APALIN : Azt ugyan jól ki-találta az Úrfi. Sott : mind- a' - kettőnek úgy tettfzbetetc mint-ha a' csók után meg - frifsültek vóina. —«" De azon csókja után nem lelte -é valami Juliid!- is? JULIÁNA: Lelte bizony valami; de igen véletlen dolog. Azon Júliusnak neve , nem fokára ofztán, meg-változott, és Juliánára fórdúlt. De bezzeg: ki-tettfzett az - után , hogy ama' csintalan Kis - afzfzony ok inkább fzerettck Juliuft , mint Julianát. APALIN : Akár mi legyek, h a ebből csak egy fzót - is érthettem. VERNIKA: Édes - kedves Juliuskám , fo• • kért nem annám ezen költött mesédet. Ezen jó kedveddel, jgen fel-»ébrefztetted fzívemet. Valóban igen örvendezett Vernika, Juliussának illy befzédgyeit hallván, mellyekre reá mert vólna eskünni, hogy éppen mesék legyenek. B b MA-