Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

36g • AZ ARANY PERECZEK. JULIÁNA i Ezt Kegyelmes Fej ed elem-ki safzfzonyságod éppen ne cselekedgye : hogy fzája után meg-töríiliye a' kanalat. Nem lehet mérgefeknek tartani azon édes ajakokat, mellyek én - mellettem, illy fzerencsétlen teremtés mellett, olly édesdeden fzóllottnnak. Az orvojságot meg - ivein : Kegyelmes Fejedelem - kisafzfzony! hogy-hogy érdemelhettem-meg Kegyelmednek ezen valóban atyafiságos fzívessegét? VERNIKA, Julián áboz ülvén: Meg - érdemletted , édes Juliufom , ha más okból nemis ; csak éppen azért: hogy az Iften meg-akara tartani. Mind -az- által : arra kérlek: hogy az Orvofságot fzorgalmatoffan bé-vegyed. Megne-facsard pedig kis fzádat. És mindenkor jó ,, kedvű légy. Cselekedd-meg ezeket, édes Juliufom; de ne Apaiinnak kedviért, hanem az enyimért, Ugy-é ? meg-cselekfzed, Édefem ? JULIÁNA : Azon lefzek, hogy Fejedel. mi Kis-aízfzonyságodnak fzívemből engedelrneskedgyek. APALIN : De talán jóbb vólna, ha az Úr-fi egy - kevefsé magánoffan nyugodna. Megparancsollya vala az Orvos, hogy, ha lehet, fokáig alugygyon. VERNIKA : Ni ni ! Mi nem jutott efeedbe ! Talán ugyan azért haragudtál - mögt hogy az előtt azt találára Juliusnak mondani, hogy az