Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

%(> AZ ARAN Y P

KRECZEK.

r Ha ez nem vólna, eddig féfzkeltííl-tyukmonyoftúl oda-lettünk volna. — De, Szomfzéd ! Azt mondgya ám ama' jó Iítenünk : dolgozz ; és én veled munkálkodom. Szaladgy a' vefzedelemtol, és úgy én - is ki - fegitem forfadat. KÁKA : De cn Juliánának ártatlanságáról olly bizonyos vagyok : valamint hogy engem' Kákának neveznek — Tapafztalni - is fogod: hogy ama' gyalázatosnak horgas körmei kozíil csudálatos - képpen ki - fzegíti az Ilten Juliánakis - afzízonyt. DONGO : Mond-ki tehát egyfzerre: miben helyhezteted bizodalmadat? Mert oktalanúl valamit reménleni, nagyobb oktalanság. KÁKA : Nem adok néki két napot, tapafztalni fogod az ífteiiiiek különös Gond - vifelését Juliána felől. Meg-látod: hogy iní ama' Kis*afzfzonyt meg-nem kötözzük; ide fe hozzuk, bár agyarkodnánk ellene. — Mert; ha ő ártatlan ? bizonyoffan meg - fegíti az Ilten — Ha pedig ToH

raj V •— Perre ' Fcrre e' gonofz gondolattal. — Kéfzebb vagyok meg - halni ; mint felölle rofzfzat mondani — Bízzunk Ittenünkben. Jóra fordít mindent — Várjuk-meg a' Titkolt. — Láí'fuk: mennyire mehet patvarságival. line amott látom ki-jönni a' Fejedelmi Udvarból. iítenem ! légy velem. El-nehagygy eme' fzük-égünkbcn. HAR-