Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

%(> AZ ARAN Y P

KRECZEK.

r teremtményiddel ? — Azért alkottál némellyeket : hogy rajtok ki • toltheffed bofzfzúidat. — De mit-is mondék efztelen ? — Látod, Kákafzomfzéd: mire nem vifzi az embert a fzokatlan Izörnyűség. KÁKA : Iftenein ! íme arra jutottunk : hogy e' világon femmi jót nem reméllhetünk immár. Lehetetlen; hogy mefzfze-legven az utólsó ítélet : mivel, a' - mint tapafztallyuk , a' világos gonofzság igen nagy erőt véfzen a' valóságos jóságon. •— Dongó-fzemfzéd ! — Hát ha ezen Titkos azon Autikrilztus , kiríil az el - múltt adventben fzóllott a' mí tanúltt Pap-urunk: hogy, ítélet' Napja előtt, ő léizen a' Kolompos. Mert azt-is hallottam: hogy, valamint Pilátus, Nemzettyéből válik. — Iilenem uram! Nem vólt-é elég: hogy Macskáli Mihályt meg-ette ? íme, a' gyalázatos, annak leányát-is fel-akarjafalni. DONGÓ: Káka-fzomfzéd ! Ha ama' Titkos az utólsó ítéletnek bizonyos Kolompoffa ( a'-mini-is jól éfzre vetted a' dolgot); tehát nincs egyébb hátra, hanem, ha elolle el - futunk. — Szomfzéd — Én a' Titkosnak fzavác nem fogadhatom, Mert azt gondolnám: hogy az ördög tefteftől - lelkeftol el - ragad , midőn Juliánára vetem kezemet. Inkább otthon hagyom Feleségemet, gyermekemet, és addig-is, még