Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)
%(> AZ ARAN Y P KRECZEK. r DONGÓ: Teremtő édes Iftenem! — Süket vagyok -é? avagy jól hallottam? •— Tekintetes Uram, Titkos Uram! Szállyon Kelmed magába. Nem árthat a' nagy Uraknak-is: ha néha ne csak Kolosvárig ; hanem az Égig - is néznek. Juliána-kis - afzfzonynak Tolvajsága talán nem bizonyos ? SCHELMAJER: Én előttem pedig olly bizonyos, valamint-hogy élek, és veletek befzéllek. Ugyan-azért ifmétt< parancsolom : hogy Kegyelmes Fejedelmünk' fzavának, és nyilvánságos akaratpyának engedni meskedgy etek. — Mind- az-által; hogy a' Faluban valami, lárma ne támadgyou, egy kis vájjakqzáffai legyetek. Tiiftént itt fogok termeni azon íráffal , mellyben néktek, AAqs-fejedelmúuK' nevében , fzabadság fog adó,dni Juliána el-fogattatására. Addig pedig el-ne -mennyetek: mert búját láttyátok. El - akara ezek - után menni a' Titkos, hogy azon említett levelet el*kelzíttse, és hamarjában a' Pecsétet-is rá üffe. De őtet megtartóztatta , és így fzóllította - meg KAKA: Uram; csak még egy ízóra. — Mr fzegény Parafztok hatalmas Fejedelmünknek, Ő kegyelmének, igaz Jobbágyi vagyunk ; de Porofzlói nem vagyunk. Lefznek e' városban ollyak, kik e' mefterséget inkább gyakorlottak. Nes
