Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

HL SZAKASZ. X. RÉSZ. 33$ AKÓS, igen mér g éjjen : Téged' pedig íem az Orfzág, fem a' Törökség Fejedelemnek nem ismer. Haram - bafa módra ki-akarói - facsarni kezemből a' Fejedelmi Páczát. GYÁRFÁS ; Mert, a'-mint moft ki-nettfzik , annak vifelését foha meg - nem - érdemletted. Ezeket hallván Akós, kardgyához kapott nagy hirtelenséggel ; de fzerencsére nem vala oldalához kötve. Nézte háborúit Gyárfás. így ízóllott pedig, irtóztató nagy méreggel, AKÓS : Tűzzel-vafsaL Diribrói - darabra. Szerte - fzélyel akár - ki - fiát. GYÁRFÁS, ki-nevetvén: Oh Te, élhetetlen Teremtés ! El - hagyattatott mindenektől, ki-vévén magát Schelmajef- titkosodat. — Véled-é? hogy, ha a' Fejedelemséget fel-akarom Vállalni, csak két embered-is legyen, ki melletted ki - ájlyon. Ellened fordult Kemény Jánosnak minden ereje. Csak égy haj - fzálon Augg Fejedelemséged. Moiirécücüiit PomeXamából ide váriak. Vele a* Török ellen <?gygy ez tünk. Ugyan-azért: nem félünk Párt-fogóidtól a' hitvány Törököktői. Látd ; mire vettél engem'-is fzelefséged miátt. AKOS-, Szinte kétségbe esve : Segíttsetek \ Segíttsetek! Árulok vannak a' Fejedelemségben. TIZEN-