Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZAKASZ. VII. RÉSZ. 13 káíi uram at. — gaz ugyan: hogy ezen Fejedelmünk- is él, és mást-is élni hágy. De azt kévánuya: hogy ki-ki magájéval meg-elégedgyen; máséra ne-vigyoríttsa fogait. — Némbánnya Ő Fejedelemsége: ha Tifztyei meg töltik erfzénnyeket. De igazságofsan fzólgállyanak ám, és máséból egy-harapásnyit ne csípjenek-el. — De Macskáíi Mihály, ama' körmös állat, más-fél-esztendő alatt, tiz-ezer forintokat kaparított félre. Már ennek fele fem jámborság ám. A' Titkosnak ezen fzavaira egéfzlen el-bámúltanak a' Parafztok. Tudták ugyan ők Macskáíi Mihálynak mind el - fogattatását, mind halálra ítéltetését; de ezen firalmas Történetnek okát mind-eddig fenkito! fe hallhatták. Ötet pedig Tolvajnak lenni éppen nem hihették. Ugyan-azért: nagy álmélkodása után, ezeket mondotta a' fzánakodó DONGÓ: Mit? — Tiz-ezer forintot hengerített félre? —— Tekintetes Uram! ez már foknál-is több. —- Egéfzházi Jófzágát el-adhatná az einber tíz forintokon V ki-vévén Juliána- kis - afz zonynak öltöző ruháit. Mert ezek ( meg-kell vallanunk ) igen drágák lehetnek. De tiz-ezer forintokat — Ura'm — a' Teítvérek között fem érhetnek - meg. SCHELM A JER: Hol vehette tehát Juliána ezen drága öltözeteket, "ha Attya igazságosB 3 san