Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)
I. SZAKASZ. V I I . RÉSZ. 7 mil dolgozott. De oily fzerencsétlen csillagzatban fzületettnek lenni láttfzatott: hogy mindenek ellenére lennének; és mennél többet fáradozna édes Attyáért, annál nagyobb terhek omlanának vállaira. Juliána' fzívének keserveit jói tudta Dongó, mert igen járatos volt Macskáíi Mihálynak meg - lzomorodott házában. Ugyan - azért : ennek emlékezete úgy annyira meg-vette fzívet, hogy, a'- mint mondám, a* Titkos előtt ki-csordúltanak könyvei. SCHELMAJER: Dongónak szomorúságát, és búlló könyveit látván, így fzóllott hozzája : Talán ugyan meg - fzaglottad Pap-falván az arany Pereczeknek hol - léttét ? DONGÓ: Én felőllök, Tekintetes Uram, femimt fem tudok. De tudni fe kévánok femmit. Már téhát itt nekünk femmi dolgunk. Éllyen Kelmed jó egéfségben. Rajtunk a' Nyakra való; Haza ballagunk (1). SCEL(1) Ä régi Erdélyi Magyaroknak Nyakra valójokról ezeket írja Al- Torjai Báró Apor Péter ama' régi Szokásoknak fzorgalmatos öfzve - gyűjtője azon könyvében, melly mind-eddig csak írdsban foglaltatik"Nyakra-valót, úgy mond, soha . máfzfzor nem - vifeltek ; hanem, mikor útra mentek. Akkor némellyike ízép Gyolcsból való Nyakra - valót kötött - fel ; mellynek két vége , kinek Skófiummal, kinek arany fonállal, kinek elegyefgen, kinek tifzta felyemmel ineg - volt-varva»
