Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

38 AÁ ARANY PERECZH

K. azt az Iftennek kelletett küldeni Fejedelemségedhez : hogy meg - gyüződgyon ama' régi magyar igazságban ; hogy az ártatlanságnak csak egy nyelve légyen. Schehnajeren kivűl ezer embert kérdezzen Fejedelemséged ; egy nyelvvel azt mondhattyák mindnyájan: hogy Macs» káfi Mihály foha a' Fejedelemségnek Pénzét meg - nem - lopta. Kegyelmes Fejedelem ! ennekelőtte Kárán - febesnek, és Lúgosnak, a'-mint Fejedelemséged - is tudhattya, Urai voltunk. Moít a' Török birodalom miátt fzegényekké Jettünk, De azért Tolvajok nem vagyunk. Féllyiik az Iftent, 's-gondunk vagyon a' világi Törvényekre - isAKÓS: Hová lettek tehát azon tíz-ezer forintok, mellyekrol fzámot nem adhatott Ka* tány- úrnak Attya ? BÁLINT : Kegyelmes Fejedelem ! Édes Atyámnak fzám-adó könyveit ki-rablották inkább fzobájából, fem-mint el-vitték. Általfutották inkább, fem-mint el-olvasták. Az ítélet-is kire bizattatott ? Schelmajerre, Atyámnak esküdet ellenségére. Gondollya-el Fejedelemséged , mi jót várhatott ezen ítéletből. Már ezen Titkos, minek-előtte a dolgot egéfz* len meg - visgálta : Atyámnak vefzett nevét költötte. AKÓS: Éppen így befzéllett nálam Julius-is. De a'-mit néki meg-engedtem, azt Ka* pitáiiv-