Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

123 AZ AR AN

T PERECZEK. Mennyet, mind Földet: hogy Juliána-húgomnak ama' Ruháji , ferti nem Atyámnak Tolvaj? ságai, fem Kálmán * berezegnek Mátka - táliyai ; hanem az öreg Szerémi Herczegnének, ki édes Hugómat mindenkoron nagyon fzerette, anyai ajándékjai. — Hallottam, Kegyelmes Fejedelem, hogy Kálmán-herczeg nem sokára Kolosvárou terem. — Ö-maga bizonyságot-tehet .arról: hogy Húgomnak mindéig öközeter már akkor kéízen voltának, midőn édes Atyám , Szeremből Kolosvárra #jvén , itten. Kincs-tartónak rendeltetett,. • Iftenem ! be gyáfZos emlékezet előttem ama' hitvány Ruha ! Az vetette a' tum? löczbe édes'aAíyámat. Ez nem vala elég". Az* £al böcsteieníttetik édes Húgom - is. — Oh PIúgom ! Szerelmes édes Húgom! . AKÓS: De gondollya

5 el map Kapitányúr: hogy héjjábgn.feüki nem ádjemmit, úotj Ezen fzavakra kegyetlenől fel - gyulladott Bálint. Igen nagyon fzerette/ a'-mint mondám ,.,/çdes Húgát, lágyan azért, annák világos höcsteleníttését még ta' Fejedelemnek Jfcájából lem hallhatta. Kevésben múlt - el : hogy nemes bátorsággal meg - nem-támadta Akóft, mint valami rágalmazót, De, meg-mértékelvén tüzes heveit, így fzólla BÁLINT : Kegyelmes Fejedelem ! Édes Húgomnak Tifztefségét kéfz- vagyok, akár mi módon, védelmezni. iíSzál-kardra hívom azon