Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

I. SZAKASZ. VII. RÉSZ. 5 a' világ 1 — Szegény Juliána ! — Meg-érdemlened Te-is a'jobb fzerencséc! Ezeket mondván Dongó, sírva • fakadott. Az Egek felé fel - emelte fzemeit. Igen nagyon meg-esett fzíve, midőn ama Kis - afzfzonynak méltatlan állapottyát efzébe juttatta. Ezt az egéfz Falu Tennéfzet' Remekjének tartotta, igazán-is ítélte. De íme! a' Szerencsétlenségek üzobe vették, és fzinte ei-emífzették. Ennek - előtte sok nemes Iöak forgolódtak mellette. Kiki dicsekedett, ha vele csak i'zóllhatott - is. De édes Attyának Macskáfi Mihálynak, el - fogattatása, és Kolos-várott a' tomlöczbe vitele után, minden Teremtménytől el- hagyattatptt, De eme' világ-csudáltta Kis" afzfzony maga - magát el - nem - hagyhatta. Midőn édes Attyának le-zárattatását a' közönséges híreknek lengedező futtából leg - is - legelsőben halotta; nem vala oda - haza Pap - falván ; hanem Szeremben , a Herczegi udvarban, mulatozott.. Itt Juliánát, fő * képpen az Uralkodó Herczegné, úgy - annyira fzerette; hogy Annya

1 fzeretetének feinmit fem engedne, sőtt azt, egy-néhány öreg lépcsőkkel, meg - is előzné. Itt Juliána vígau töltvén gyönyörű napjait meg-hallotta édes Attyának fzerencsétlenségét. Minden Udvari gyönyörűségeket meg- utáltatott véle Attya' ki - fzabadításának eleven remén-