Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II. SZAKASZ. VI. RÉSZE. 119 aek vallani helytelen dolognak lenni állította. Hogy őtet ineg - tromfollya , és meg • mutaffa azt-is; hogy a leányok-is tudnak okoskodni, ha reá - telzik fejeket , így vifzálta Juliánának döbbeni okoskodáfáit A PAL IN : Egy kis várakoZáffai lV- fi. Én pedig meg-tehetem azt: hogy itt nálunk fzereifen - is Julius, tifztefséges - is maradgyon. Mert nálunk a' Szeretet, és a' Tifztefség nem olly ellenkező indulatok, mint tapafztalatlan Oktatóitól hatotta. A' fzeretetrol .így gondolkozzon az Ur - fi, valamint a' kígyókról fzoktanak ama' gondos Tanúittak. Más orfzágokbaii meg - herapják az embert minden-féle kígyók , meg - is - ölhetik a' gondatlanokat* De itt nálunk Erdélyben, fő - képpen Kolosváratt, olly ártatlanok a' csúfzók , hogy kebelünkbe • is tehettyük. Talán f Fő - oskolákban meg-bolondúlnak a' Tanulók fzereliftekben? De, a' FŐ* oskolákon kivŰl, meily ártatlan légyen a' fzeretet ; abból - is ki - tettízik : hogy mi fehér nópek arról nem csak befzéileüi, hanem azt , mind fzívüukben lakni engedgyük , mind nyelvünkön hordozni merjük. Az illyen fzeretectul éppen ne féllyen Hufzár* uram. Ez a' Katonát el-nem- vefzti , hanem inkább meg - elevenítheti. Ne-is higygye: hogy az olly rút, vüf ocsmáu légyen, a'-minőnek az Oskolákban raj*zollyák. De mért hűtőm ezzel locsogó fzámat ? hr