Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II. SZAKASZ. VI. RÉSZE. 117 a* Seipefség némeliyek előtt fzép, némellyek előtt ha nem útalatos-is, leg-alább bizonyossan nem fzép. JNein csupa képzefet-é ez is? VERNIKA : No Apalin. Ugyan megjártuk ám mí-ketten a' Dió-fzegi vásárt. Ugy vélekedenk : hogy Tanítványt hoztunk magunk eleibe. És íme; Tanító • inellerbe botlottunk. El-mehetunk vele Gyalúig. APALIN: Mint-ha én tettem-vólua-fel a* Szépségről való kérdéíl, Ebben a Fejedelemkis-afzfzony győzodött-még ; nem pedig Apalin. De engedgye-meg Julius • úrfi : hogy én-is kérdezheffek valamit. Midőn a FŐ-oskolákban a* Filozoíiát tanúlta, nem találkozott- é a' Városban valami Zolia, kinek fzépsége' fzám - tartását jól meg * képzelhette volna magának? De kikérem magamnak : hogy erre minden fzínlés nélkül feleilyen. VERNIKA: Édes Juliufom! refzelly valamit az orra alá. JULIÁNA: Ezen kérdésére két -féle- képpen felelhetek a' Kis - afzfzonynak. Elsőben : alattomban. Máfadfzor ; nyilván. Első az : hogy én ( kicsinségemtől - fogva , egéfz ekkorámig) mindenkor inkább fzerettem a' Férj-fiakat, mint a' Leányokat. De ezt rofzra - ne- magyarázza a' Kis-afzfzony. Majd ki-nyiiatkoz* tattya az idő : hogy igazat mondottam. — Máfödik az: hogy a' Tudomány5 és a' Szerelem nem