Dugonics András: Az arany Pereczek : Szomorú történet öt szakaszokban / Irta Dugonics András. – Posonyban és Pesten : Füskúti landerer Mihály költsgével és betőivel, 1790 (L.sz. Cs.Gy.829)

II. SZAKASZ. VI. RÉSZ. in azt gondolhatták vólna felolle : hogy minden ujjára hat fzeretot kévánna. Mind -azon-által : jo helyen lévén kis Íz ívei, csak fzavaiban állapodttanak - meg minden gerjedelmei. Soha még ennek - előtte nem látta Jüliánát; noha hírirol igen ifmérte. Csak ez-előtt kelt-fel ágyából y meilybe tegnap, egy csekély változáfa miatt, le - heveredett. Ugyan azért a' tegnapi vacsorában fe lehetett réfze , holott meg - ifmerkedhetett volna Juliánával. Ezen Katonás kis-afzfzonyat be-Javén , így fzólla Juliánához VER NIK A ; Kedves Juliufóra! ímhol előadom Lónyai Apaiint, igen jó Barátnémat. Egygyütt neveltettünk - fel Akós - bátyámnak házában Hunyadon. Lónyai litvánnak kedves fzülötte.. Nékem leg - hívebb Tárfarn, APALIN : Úr-fi! örvendek azon, hogy nálunk friffen láthatom. Csak az Úr-fi héjjáti voltam mind - ecjdig. JUL IÁN A : HS

7 agy nemű,, ki-váltt ékefségű Kis - afzfzony ! fzerencséranek tartom, hogy itten tifztelhetem. Nékém - is x*,úgy tettfzett mind - eddig : hogy valami héjjával lettem vólna * e Fejedelmi udvarban. És íiné — —• — VERNIKA: Csak rajta.tehát két fzerelmefek. De űllyünk-le elobbÁ

L Te„ Juliuskám* ide közibünk. Jól vagyoni Minek - utánva mind - a -bármari az Agy - fzekre le - illtentlk 5 H 4 v dpa-