Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)
Trója veszedelmének első könyve : tudni - illik: A' Várost Oftromló, és Védelmező Vezéreknek Neve, 's hiressebb Tselekedeti
EIsö Szctkcifz. Máfodik Réfz. 17 nak már ennek előtte meg-vala jövendölve Telemustól Eurimus' fiától, hogy tartson UliíTestül, a' ki bizqnyoíTan meg-fogná vakitani. a) Egy nagy fzeme vala ez Orjásnak homloka közepén, s ember húíTal-is élt. Midőn ennek barlangjában érkezett UliíTes a' többi tárfaival együtt, nem vala oda haza, hanem mivel fok fzámá Juhai' legeltetésében töltötte kedvét, azoknak gondgyát vifelte a högyek oldalában. De ott nem fokáig késvén haza érkezett, 's bé-menvén barlangjában temérdek nagy követ húzott az ajtóra, 's UliíTesnek tárfait egyenként kezdé emifzteni. Kérdi ofztán Uliífest, mi lenne a neve, de ez gonofz gondolattyát által látván azt feleié: hogy az ö neve: Senki. Mellyre az Orjás : Ne félly tehát, úgy mond, édes Senkim, mert téged utóllyára öCzlek-meg, Látván UliíTes hogy ezen Orjás ki-mondhatatlan kegyetlenségének femmi jó móddal nem vehetné,elejét, fzokott furtsaságára adta magát, s azt mondá az Orjásnak, hogy ha borral élne ; adna ö maid néki marathonba termett jó italt, mellyre midőn reá állott vólna az Órjás mind addig fzopogatta az erös bort, méglen végtére hafonló lévén a* tsaphoz el-efe , s barlangjának hoízfzúságát temérdek teftével réfzegen el-lepte. Ekkor UliíTes néki bátorítván a többi Tárfait-is, égö darab fát véve a tiiz helyről, mellyel mind addig fúrták, és sütögették a réfzeg Órjásnak fzemét, méglen egéfzfen meg-vakították. De mivel a' barlang fzáján vala a nagy kö, aztat pedig fe maga, kinek erejét tsudálták a' Trójaiak , fe pedig emberei lenem vehetnék, bent fzorúlának véletlenül, és rettegve várják e vak-merő tselekedeteknek fzerentsés végét, Minekutánna ki-tifztúlt volna az Órjás azon bornak gözébül, mellyel fel-porozá vala magát, és nem fokára Izemének nagy fajdalma miátt meg-is jozanodott vólna, olly haj fzál borzafztó orditáft vitt végbe, hogy ingani, s helyekből ki-menni látfzattak a' rezzenő högyek, E nagy D ora) Odyff; L 9. V, 506»
