Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének harmadik könyve : tudni-illik : Az előbbeni Könyveknek világot adó Meg-Szerzések

Külömbféte Versek. 277 A' parafzt fem fogott még eke fzarvakat 'S járomba vett ökrit tsázó odorokat Nem érzette föld-is a' fzántó vasakat 'S Hátát egyengető borona fogakat. A' fekete földnek zsiros terméízete Önként ada mindent, femmi fem vettete Som, fzeder , fa-gyiimölts , eper , mák fzedete E' vólt víz itallal az ember élete. A' tél fe ugratott tsattogó fzelével 'S vizek' hátát kötö fagyos hidegével Nem epefztett a nyár sütő melegével Se a' kedvetlen öfz fonyafztó derével. Hanem a víg tavafz örökös javának Virágokkal tömött réfzébe válának 'S erezvén hívessét a' fzellök futtának , Ház, pitvar, fzin nélkül a' gyöpön lakának. A' tejes patakok tej-feles tsörgése 'S ama' jávorokból mézek sörtsögése Vala az emberek öröme telése 'S Czomjúságát oltó itala vevése. No. 2. Az ezüst idő. De midőn Saturnust Királyi fzékéböl Ki-tudá a' Fia Uri örökéből Meg-másűlt az idö Jupiter kedvéből 'S jóval alább hagyott előbbi fényéből. Arany vólt az előtt ekkor ezüsté lett A' kerek világ-is mint egy más ruhát vett Az örök tavafzból hofzfzú tél, nyár, öfz lett Ez időknek harrna nagy akadályt-is tett. O o Mert