Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)
Trója veszedelmének harmadik könyve : tudni-illik : Az előbbeni Könyveknek világot adó Meg-Szerzések
2 go Küíömbféle Versek. Nem tsak pedig (nézvén a munka* difzségét) Ditsérhetd a' kezek' tsuda mefterségét, Hanem hogy ki tudnád fzövök' efzefségét Varr kiki fzép dolgok történt régiségét. Pallás Athenásban Marsnak kö-fzikláját 'S ott Areopagus fzinát haznak tájját Ki fzövi pörjének ama' nagy igáját Midőn NeptunulTal viselte tsatáját. Hat pár Ifteneket úgy vart közepébe, Mintha Jupiternek iilne környékébe A' többi Iftenség olly való fzinébe, Hogy kiki ki-ülne ki tudnád Izékébe. Neptunust-is mint-ha hármas fzigonnyával Szúrná a kö-fzálat, mellynek ki-nyíltával Ott' termene egy ló ép, 's vidám áltával, Melly fel-vöct pörjének lenne nagy hafznával. Magának ellenben kezébe tört téve, Sisakot fejére, balra paist véve, Egissével mellye oltálmazva léve 'S a' földből ki-nyölne egy olaj-fa kéve. « 'S mintha az lftenek egy másra neznének Es ötet ítélnék pöije' nyerőjének, Ugyan-is ezt hagyta váfzna közepének, Miként fzerzett nevet Athenás földének. Söt hogy meg-mutatná azt-is Araknának Mi végét várhatná e' pörlö dolgának Mint négy fzeglete vólt félig kéfz váfznának Rettentő tsudáját varta négy példának. Egy réfzére Hemus, 's Rodope tétettek, Kik hajdan emberek, már moft hegyek lettek, Mert Jupiter ellen fokát nyelveskedtek Hogy ök hatalmasbak olly' bolond fzot tettek. Egy
