Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének harmadik könyve : tudni-illik : Az előbbeni Könyveknek világot adó Meg-Szerzések

Külömbféte Versek. 267 Sokfzor a' Nimfák-is Tmólufi hegyeket, 'S sár arannyal folyó Paktolus vizeket El-hagyák, hogy ama' varró két kezeket Láthatnák, 's váfznára vethetnék fzemeket. Nem vólt elég müvét tsak egyfzer fzemlélni, Hanem fzáz, 's ezerfzer hányni, 's nézegélni, Nem tudták fzemeket akkor-is kémelni, A' mikor a fűfttöl köllött vólna félni Nyírt Bürkék kis gyapját akár veregette, 'S tsitri-bodor fzálit napra terítgette, Akár pöröfzlenes Orsaját pörgette, 'S nyirkos fonalait töle ereíztgette. Nem tudnád elsőben gyönygy gombolyagjának Tsudálnád-é rendét haj-fzál fonalának, Vagy hajtogatását munkás két karjának, 'S kopott fa kerekét Rokkája' talpának. Remek fzövésének olly' vólt ékefsége, Mintha nagy Paliásnak tsuda meftersége Tanította volna erre efzefsége, 'S Annak tsinálmánnya lenne fok fzövt vége. Ugyan-is a' Nimfák hízelkedő fzókkal Gyakran mondgyák néki : hogy e' ki-vált jókkal Minervától lenne áldva, 's ha másokkal Vetekedne, mindent meg-gyözne azokkal. De ha Mederének akadna körmére, A' dolog nem válna fzája' kérőjére, Mert ez vett fonalát úgy fzövné végtére, Hogy néki remekje lenne fzégyenére. Hallván ezt Arakna nem hogy Iftenének Áldana fzent nevét, de még epéjének Fel-forralá mérgét hegyke kis fzívének 'S iily hangját folytattva kérkedő nyelvének. M111 2 Ha