Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének harmadik könyve : tudni-illik : Az előbbeni Könyveknek világot adó Meg-Szerzések

Küíömbféle Versek 265 MELIBEUS, Mi pedig némellyek fzomjú Afrikának VeLLük majd utunkat fagyos Scithiának Vagy Oaxes vizét meg-láttyuk Krétának, 'S földtől el-vált réfzét vég Britaniának. Iftenem ! valaha látom-é Hazámat ? 'S Pázsittal tetézett Legény Galyibámat, Ha látom-is, tudom, kdnyvezem tonnámat 'S egy-néhány Aratás után efztrengámat. De keserült Lívem tsak azért iát fö bút, A' ganézott földem mert katonára jut, Ki itt' nagy kevélyen erre, 's amarra fut Tömött kaláLim-is ö arattya a' rút. Kövér fzántó földink' lám kinek vetettük, Tégy oltoványokat, ládd bár kinek tettük, Homlítánk vinyegét, im' mi hafznát vettük A' köz háborúnak e' gyümöltsét ettük. Előre ketskéim ama' tsapott járón Tartsd ürüm útadat a' fzomfzéd batáron, EíTen meg néktek-is fzívetek e' káron, Nem lefztek olly' húsban, mint az el-múlt nyáron. Én már e meredek hegynek zöld allyában Jól tudom nem lakom többé barlangjában, Nem vélem néktek-is hogy ama' Likiában Kopjon már körmötök, 's fzarvatok a' fában. Nem lefzfz már hallatya fnrullyám hangjának, 'S néha velem zengő Páfztorok fzavának, Válafztván tsak fzépéc Füzes virágjának Nem töritek ágát ketske rágó fának. Mm TL