Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Harmadik Szakafz. Kilentzedik Réfz. 169 Vékony, 's gyenge nyakán nem foká dolgozott ! Pirhus, hanem egybe le-üté átkozott. Feje' le-gördíiltén ki-ki firánkozott, 'S egyfzer 's mind fzívére fagylaló dért hozott. Mint a' metfzett bárány halálos febében Még nem hül párája motozó tettében, Űgy fetrenge ez-is fzép piros vérében, Még meg-merevedett azon egy helyében. Oda lén fzépsége tegnapi fzínének, Remek ékefsége vidám fzemélyének, Oda tsillagokhoz hafonló ízemének Ragyogó világa fényes tükörének. Tsak hogy el-nem hala Anyám ijedtében, Midőn meredt tettét hozták elejében. Szaggattya öfz haját méltó kefervében, 'S nints mint guta ütött érzékenységében. És immár mellette földre dűlve lévén, 'S búba merült fejét jobb könyökre tévén, Szörnyű kefervében magát fzinte évén, Sok jajt mond, nyelvére illyen panafzt vévén : Hát már Te - is tőlem Leányom el - váltál 2 És fzegény Anyádtól örökre el - áltál ? Még pedig illy' fzörnyü halálra találtál? Mellyre, Itten láttya, érdemetlen voltál. Azt vélém fzülöttem, hogy Leány - létedre Nézve, nem érfz talán halálos végedre, De im' mint Leány - is jövél efetedre, Sajnos ki-menetel jutván életedre. Azt-is gondolám vólt (midőn tsorbát ejtett Achilles éltében Bátyád véget vetett) a) Hogy azzal Téged'-is immár meg - menthetett így én nap fénnyera-is tsak ki - derülhetett. Z De 0) Usd. I. Könyv, No.