Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Harmadik Szakafz. Kilentzedik Réfz. 167 Gyomrozza a' földön, fzint' úgy izzad bele, Tördelli kis mellyét nints irgalom vele, Orrából bugyorgo vérrel padlat tele, Jaj ! a' mit mondottam, tettének tsak fele ; Midőn a Templomban e förteímefséget El-követi vala ferözvén Szentséget, Nem vette efzére Ifteni felséget, 'S illyeket jól látó égi fényefséget. A' part felé indúl fel-forrt haragjával, Agarat elözö febes futásával, Meg-fem áll mind addig e' ízellö - jártával, Még az Apja Sírját nem éri rabjával Oda el-érkezvén le - térdepelted, A' nyak - fzorítóját tüftént le-téteti Fejéről a' gyöngyöt azt-is le-véteti Teftéröl a' ruhát inkább tsak tépeti. Már midőn a' firnak dombjára ült vólna, Pirhusnak meíztelen kardgyát látta vólna, 'S már-is gyenge fejét ki-nyújtotta vólna És a' rút halálra igy el-kéfzült vólna. Meg-állítá Pirhust e' fzép befzédgyével : Kérlek, 's meg - meg kérlek , légy Szived' fziintével, 'S ne vágd addig fejem' Pallofod' élével, Még egyet mondhatod lelkem' epedtével. Ezt mondá ; oh hogyha akkoron fzemére Pirhusnak nézhettél vólna fzemélyére , Hogy dúlt, 's meg-meg állott, 's majd efze veCztére Irgalom, 's méreg közt fordúlt arra-erre. Végre fene fzívét ö meg-lágyitotta, 'S erös mérge' fékét tsak meg - vonyitotta, Engedelmét Szűznek befzédre nyújtotta Ki-is nagy kefervét e' képpen folytotta: Lá-