Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Harmadik Szakafz. Harmadik Réfz. 155 Afíianax vólt ez, Hektornak magzattya, Andromachéjátol fzármazott rajzattya, Mutattya Apjának képét artzdlattya, Annya' fzemélyével eg) es rajzolattya. De meg-nyílt rejteke agya'-velejének, Gyenge kaponyája bé-horpadt fejének, Tsurog forráskája még tejes vérének Oda fzép látattya tegnapi fzinének. Oh el - tűrhetetlen ifzonyú fajdalom ! 'S többi bánatimmal egyes aggodalom ! Ezekben valaha lefzfz-é tágodalom! 'S ennyi vefzély után végre nyugodalom. Midőn e' gyermeket gyáfz koporsójában Dugta volt az Annya Hektornak firjában, (Ezt el - felejtettem mondani forában ) Én -is dugogattam együtt ház tájjában. Azt vélé az Annya hogy ott' meg-mentheti Egyetlen-egy fiát, és ki is veheti, Midőn annak modgyát az után teheti, Söt vele víg éltét kénnyé-ként töltheti. Nem - is vehetett volt jobb gondot efzére, 'S ennél jobb tanátsot kétséges fzívére, Vélvén hogy az Attya lefz fegedelmére, Bár el-juta légyen élete' végére. De tsak mindgyárt akkor magam efzre vettem, 'S keferült Annyár.ak leg-ott' jelengettem, Hogy ( noha Attyának gyáfz firjába tettem ) Ne vélné, mert biztos helyre még fe tettem. Mert e kis gyermetske mámizó fzavával Sokfzor zokogott vólt ártatlan fzájával, 'S noha bár intettük, hogy ruhátskájával Bé fogná kis fzáját végső módotskával. X 2 A'