Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Harmadik Szakajz. Hatodik Réfz. 153 A' mint a nap fémlik fel-derülvén reggel Kél azomba fzélvéfz egybe zavart éggel, Követvén rút zápor mezőt rontó jéggel, A' regveli jó kedv lefz fzomorú véggel. Tavafzi idö-is újjit vig fzelekkel, Zöldellik a mező fel-ütö füvekkel, Rút meg-avúláft ér viCzontag ezekkel Mihelyt az öfz süti fonnyafztó derekkel. Az emberi élet hafonlatos képpen , Mint a' ki-nyilt rófa ideig tart fzépen, Meg-fzárad az után, 's kóróvá lefz éppen, így idők' folytával változik fok képpen. A' napot folytató édes nájafságok, Szív' örvendeztető kedves múlatságok Víg napokat üzö meg hitt barátságok Elmúlnak, 's követik mord fzomorúságok. Ugyan-is fok Tárfim a' Vár el-égtében Egyfzer 's mind égtek-el a' Város keblében, Hogy valaha akkor olly' fzám feregében Legyenek, nints Czívem már olly' reményében. Lehet ám a' mentét újra bélleltetni, Ha pofztója fzakad, helybe újjat venni, Szint-vefztö ruhát-is meg-lehet feíletni, Rongyolt köpönyekre új karimát vetni; De a fzívbéli társ ha egykor meg-avúl, Vagy üzemeink elöl más világra távúi, Tátott fzájjal Tárfa akkor néki bámúl, Hogy illy' jót nem talál gond azért nem tágúL Igen ritka madár az igaz barátság, Mellyet el-ne űzzön a' boldogtalanság, Ennek nem utolsó próbája a' fogság, Megválik fen-kövén mi fzin, mi Valóság. X Ten-