Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

50 Trója Vejzedelmének Máfodik Könyve. Láttam rút pufztáját előbb gyöngy helyeknek, Tsak iiízöge hamva vala mindeneknek, Mellyek-is fzárnyára kelvén a' fzeleknek, Ei T el-fogták tüzét az éjji fénnyeknek, El-égett már kertem minden termésével, Fiatal fzép fáim arany gyümöltsével, El-égtek afztagiin sürii petrentzéve! , 'S meg-rakott pajtáim fok ezer kévével. Széna kazalimnak hamvát alig láttam, LegTzebb mag lovaim' dögét hogy fajnáltam! De fok hintaimnak porát fe találtam, Lelkem' fzakadtával noha bár visgáltam. Tele vólt udvarom láng - tsapta lúdakkal 'S annyokra pipelö kis pujka fiakkal, Rakva minden fzeglett merevedt tyúkokkal, 'S Indiából került búbos gúnárokkal. Ezeknek fölötte fzámos hajlékimnak 'S benne ingo-bingo drága jófzágimnak Melly nagy kára efett Kriítal ablakimnak 'S mondva tsináltatott feles afztalimnak. Arany az ezüftel fzemem láttára folyt, Azt a' Tüz ereje el-olvafztotta vólt, Ezek fzemlélésén mint a' merevedt-hólt Élek-é, vagy halok éppen nem tudtam vólt. Oh édes mindenem im' mire jutottál ! Íaj már a' nagy tűznek fzennyébe aludtál, mdom tsak tegnap-is illyet nem álmodtál, Midőn még tárházim' kultsa alatt voltál. Gyűjt-keres az ember, de nem tudgya kinek, Fárad-öli magát de gyakorta minek, Mivel egybe tâkart jofzága', 's holminek Más vefzi a hafznát, ö maga femminek.