Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)
Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása
Harmadik Szakafz. Harmadik Réfz. Ö maga hív kardgyát feje alá tefzi, Ha fziikség lefz reá, hogy majd elö - vefzi, Azomban álomra fzem'- héjját erefzti Ilona más ágyban magát el - terjefzti. Nem tetfzett az nékem a' gaz Honában, Hogy egéfz riihástól le-diilt az ágyában, Meg-akarám súgni Urának voltában, De féltem fzemétöl mert vólt ki - nyiltában. Nékem-is nem mefzfze medve-bört tévének, Ott' fáradt tagjaim el-is terűiének, 'S a midőn álomba ök el-merülének Az én fzemeim-is fzunyadáít vévének. Hogy ha a' torkunkat meg-metfzették vólna Avagy álomhozó italt vettünk vólna Mélyebben aludnunk nem lehetett vólna Bár fok nap üzemünket bé fe húntuk vólna. Nagy álom ért rám-is, fel-fem-is ébrettem, Hanem hogy már ajtón nagy zörgéít érzettem, De nem várt efetet tréfára nem vettem, Egy ágy alá magam' hamar el-rejtettem. Hát látom Ilonát Menelaufsával Jönni-bé az ajtón égö fáklyájával, Szegény De :fobast mutattya ujjával, Kéri üfsön reá méltó haragjával. De előbb hív kardgyát ki - tsipte ágyából, Deifobus még fe ferkent-fel álmából, Fel - akarám verni, femmi fe lett abból, Tán fel-fem kelt vólna olly' mély aludtából Rá ütvén le-nyomják, 's tartyák derekaiban, Ki kezét ki lábát fzorittya markoíban, Fejét gaz Ilona fogá patvaroíban, Mellyhez Menelaus lát igen gyilkoíban.
