Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Harmadik Szakajz. Máfodik Réfz. 139 Illyen a Világnak múló boldogsága, Semmi örömének nints állandósága, Mint a Vertumnusnak olly' változósága, à) Mutatott kedvének kél hamar mordsága. Ki hihette volna e* fajnos ínségét 'S fel-derült hajnalunk' efti fetétségét Látván a' Városnak regveli fzépségét? 'S reménylet vig ertünk' kelő fényefségét? MÁSODIK RÉSZ. Az Attya házához menvén Eneas miként javaslotta a' futáft. De az Attyát reá nem vehetvén miként akar vifzfza menni ellenségéhez, de el-állya nttyát Felesége. \Megyek ezek után a' mi Házunk felé, fVl Útat nyit a' fegyver, fzemem' világ telé, De a' meily nagy hamar állok Atyám mellé, Olly' hamar a' ízívem nagyobb sérvét leié. Mert Anchifes Atyám, kit egy hegyre vinni Akartam, 's menedek helyekre-is tenni, Elégett Trójából ki-nem akar menni, 'S ennek hólta után e' Világon lenni. Sot még kérő fzómra e fzavával felel : Fiam, édes Fiam , tsak tik mennyetek-el, Kikben még a fris vér fima úttyára kel, A' mellett a fzív-is tehető eröt lel. El-álva már vérem törődött teftemben, Nints hajdani erö fzakadt izeimben, Ha meg-akart vólna tartani éltemben, Meg tarthatott vólna Iften e' helyemben. T 2 MáfodIII. Könyv. No. 124.