Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)
Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása
Harmadik Szakafz. Harmadik Réfz. 131 Egybe ment a' ízem-héj, a Teil-is fzikkada, Le-hűlt az áll'-kaptza, a pofa apada, Király Czin ortzája viafzként hervada, 'S meg-rántzúlt homloka rútúí halványada. A' jobb válla felé fejét gördítette, Ritka pillantásra húnyott fzemét vette, Szomorú nyögését fok izben kezdette, De futó páráját vifzfza nem nyelhette. El-hagyá a' lelke meg-élemedt Teílét, Szomorú halgacás fzorította nyelvét, Dérlelö hidegség fagylalá már fzüvét, Süketség dugta-be mind a két vén fülét. Szánta mező, erdő , fok gyöngy virágokkal, Hegyek, völgyek, berkek, ki-tsurgó kutakkal, Szánta a' hóid, ég, s nap, a ? fok tsiílagokkal, Tűz, harmat, viz, fzellö több fiivalláfokkaL Oh világi hívság tündér változáfa, Semminek náladnál nints meg - maradáfa, Hanem mindeneknek ízünetlen forgáfa, 'S még tsak éfzre fem vett végekre jutáfa. Bizonnyal, igaz az, a' mit köz mondában Sokan emlegetnek, hogy ha víg ágyában Le-fekCzik az ember, nem tudgya vóltában, Mi történhet rajta hajnal' hafadtában. Nem-is tudom van-é egynek olly értelme, Akár menő fóben olly gyors, 's éles elme, Mellyel fel-érhette aztat ö kegyelme Hogy jöhet, és mehet ember veteedelme. ÖTÖ,
