Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Harmadik Szakafz. Harmadik Réfz. 119 Ezzel tíjjabb vefzély tekereg köriiliink, Első világunknak héjjába örülünk, Fel-jött hajnalotskánk el-halad elölünk, Borúi ránk helyette fetétebb éj-féliink. Mert nyakunkba fzórják sürü dárdájokat, Templom - folyosórúl ölö landsájokat, Nem tudván kikre megy tzéllozzák nyílókat, Kik miátt fokan-is látták halálokat. Mivel nagy süriien jőve - le zápora , Szinte mint a' forgó fzeleknek bö - pora , A' fzórt fzikláknak - is meg-bomlott nagy fora, Mint mezőt rontó jég rajtunk olly' fzapora. Édes Feleinktől leg-inkább tartottunk, De a' Görögöknél ott-is kárt vallottunk, Mind emitt', mind amott' addig hányattattunk, Még a' két izék között a' földön maradtunk. Ezek közt kardokat mind addig forgatánk, 'S döglött Görögökből halmokat rakatánk, Méglen Szűz Kaífandrát tölök ki-rángatánk, És azt Korebusnak kezéhez juttatánk. Látván a.' Görögség hogy már ki-fordúla Kezekből Kaílandra, igen meg-indúla, Harag, 's méreg miátt tsak hogy el-nem fúla , Hogy fegítség jöjjön tizfzer-is jajdúla. Hát mint a forgós fzél nyargaló fúttával, Tornyokat tromfoló febes fzaladtával Rontya a' veteményt fel-fútt pofájával, Fát, tengert, dönt, kever, fel 's alá jártával. Olly' Tettünk' borzafztó förgeteg zúggását Hallyuk a Görögök' reánk rohanását, Szemünk' fénnyét vefztö kardgyuk' villogását, 'S ellent fzökött fereg- medvék bommogását. Reánk