Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Első Szakafz. Ötödik Réfz. 105 Olaj-fa ágakkal fűzték bokrétáját, Mezei violás árva kofzorúját, 'S le-vetvén válláról fzennyült gyáfz ruháját Tapfolva vefzik-fel békefség tzifráját. A' ló' lába előtt hányák virágjokat , Tulipány, fzekfii, gyönygy, s rófa nyalábjokat, Emelik ég felé hál'-adó karjokat, Aprózva ugratván tántzoló lábokat. Öröm, 's nyereségnek még az-is tartatott, Ha ki közelére a' Lónak juthatott, Vagy húzó kötelek' réfzébe kaphatott, lm' illy' nagy örömmel Vár felé vonatott. De jaj édes Trójánk' ki - vált ékefsége ! 'S egeket ijefztö Toronyink' fzépsége ! Oh fen-házainknak kéfz gyönyörűsége Magos kö - báftyaink' régi eröfsége. Négyfzer akadott-meg kapunk' küfzöbébe Négyfzer zörgött fegyver a' lónak öblébe, Még-is nyakán fogva húzza örömébe Az efze-vefzet nép Váraink' keblébe. Kaffandra a' valót akkor-is kiáltya : a) Hagyuk-el a' lovat, mert rofz végét láttya, Hív fzava hitelét de nem találhattya, Mert más vólt a' Párkák' fonala' járattya. Azomban a' nap - is juta éjtfzakához Keveri az ég-fényt első homályához, De az a' Görögség' homályos tzéllához Igen alkalmas vólt vak gondolattyához. Örömében a' nép efzét borba verte, Melly-is agy-velejét hamar fel-keverté, A' Város' úttzáit hanyat-dült heverte, 'S álmát hüvelyezni mind egyike nyerte. P Ekkor <0 Lásd. I. Könyv, No. 139,