Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Harmadik Szakafz. Harmadik Réfz. 103 Szikrázó ízemekkel vigyorognak fogok, Merevült fejekkel két ágú füllánkjok, Ki - van a* Tengerből ló - ferényes nyákok , Viz'- hátán forognak méreggel telt farkok. Zuhog a' levegő ki-felé jöttökkel, Szarafztyák a tengert fzemböl jött tüzekkel, Habot vét a Tenger fziget, s ligetekkel, Ki-állnak a' partra irtózom képekkel. Bezzeg haza felé hordánk mi lelkünket, A' kígyók fogától Őrizvén fejünket, Ott' maradt Lakoon, vettyük rá ízemünket, Hát nagy 's keferves bú éri ott' fzívünket. Mert kigyok érkezvén mint egy pap fajtyára Rohannak Lákoon' két kisded fiára 'S fzaggatván azokat izére porára Hánnya mind egyike mély pokol gyomrára. Kisded magzatinak hangos kiáltásán El-ijed Lákoon sürü jajgatásán, Hozzájok tér fzegény, de oda jutásán Rút vefzélyét láttya Atyai forgásán : Mert már két fzülöttét hogy meg-emífztették Attyoknak magokat nyakába vetették Diribról darabra méfzárlották ették, Végre fok kén miátt lábról le-ejtették. Olly' hajfzál borzafztó ordítását hallyuk, Mint mikor a' bikát le-vágni akarjuk, Egyfzer főbe ütvén hamar el-fzalafztyuk, 'S a fzeiéndekekkel újra meg-fogattyuk. Dolgokat végezvén Itten' Templomába Tsúfznak a' nagy kigyók Minerva Várába, 'S akafztván magokat kö - képe' lábaba Pihennek Paiffa' kerekdék allyába.