Dugonics András: Trója veszedelme / mellyet a régi vers szerzőknek írásaiból egybe szedett, és versekbe foglalt Dugonics András. – Posonyban : Nyomatott Landerer Mihály költségével és betüivel, 1774 (L.sz. Cs.Gy.828)

Trója veszedelmének második könyve : tudni-illik A Város meg-vétele, s el-pusztúlása

Harmadik Szakafz. Harmadik Réfz. 95 HARMADIK RÉSZ. Elő-hozza Eneás, menő tsalárdúl hitette-el Sinon Priamust, áf » Trójaiakat, hogy bé-vinnék Trójába a Fa-lovat. Tekintünk azomban a dinnyés njarségre, Hát akad a' üzemünk egybe gyűlt községre, Mi Páfztorink voltak, kik ott' nyereségre Húztak vólt egy foglyot hozzánk a' Térségre. Rab - fzij vólt a' kezén, s magát Rabnak vallya , Rút, büdös, tó - fzagú mind föle, mind allya , Kéfz volt e' kettőre, hogy, vagy vefctét hallya, Vagy pedig hogy Tróját egéfzlen fel-fallya. Látására ennek egybe gyűlt fokaság, Ingerli a foglyot a' Pajkos Tárfaság. Jaj hajfzál borzafztó éktelen ravafzság! Mi sült-ki belőle £ hallyad merő gazság. Mert hogy meg-rettenve Emberink közé jött, 'S Város' nagygyát látván egy kis vér-ízemet vött, A' lelke' házából egy nagy fohajtáft tött, Melly-is e' Czózattal mi hallatunkra lött: Oh mély tengereknek örvényes habjai! Repedezett földek' ki - nyilt tág ajtai ! Mért ei nem nyeltetek ? im' menő bajai Vadnak a' fzegénynek, 's keferves jajjai ! A' Görögöknél fmts femmi nyugodalmom, Itt'- is, a' mint látom , ebül forog malmom , Mindenütt ajtón túl fzorúlt bizodalmom, A' világ' hátán már oda várt óltalmom! Mi-