Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ kettőt az afztalra tévén, ki-mentem a' fzobából, hogy új kötelek után lássak. Efzembe se jutott: hogy bent maradott egy Komondor-kutyám, inelly másként semmi máshoz nyúlni nein fzokott, hanem a' mellyeket unfzolásunkból el-veve. De most, midőn én a' kötelek' keresésében foglalatoskodom, ő-keline neki-esik a' kenyérnek, és felét tilztességessen el-költi. A' kutyáuak pajkosságát látván, meg-haragudtam, nagy kiáltással az afztalhoz mentem, és a' tolvajt ineg-korbácsolni akartam. De olly nyakassága vólt az útálatosnak, hogy magát ellenem fzegezte. Ki se-igazíthattam a' fzobából, inéglen a' kenyeret egéfzlen el-emífztette. Ekkor ofztán ki-nyitottam az ajtót, és ki-igazítottám. —< De, hogy ofztán az afztalhoz mentem, íme, Uram, ottan egy réz táblára akadtam, melly azon kenyérbe vala el-rejtve. Nein akartam ezt magamnál ineg-tartaui, mivel egéfzlen bévan-írva, én pedig olvasni nem tudok. Midőn ezeket nagy lármával el-mondotta a' Révéfz, meg-hallotta a' fogoly-is,

1ki ennekelőtte, bogy magát ki-nyúgodgya, a' mellék fzobába vitetett. Ekkor immár vefzedelmét bizonyosnak lenni gondolván, ki-tépte nagy erőfza|ckal haját, nem kiilömben fzakállát. És, ha mellette nem vigyáztak vólna a' katonák, magát fel-ís-akafztotta vólna. Kik a' palotában jajgatásai t hallották, és a' Réz-táblának törtenetéről sein-