Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II. SZAKASZ. VIII. RÉSZ. 85 Hozzája fordulván : hozott Isten , úgy mond , édes Brómiusom. Óhajtottuk ide érkezésedet. Szúkségünk-is vala jelen-létedre. Leg-is-leg-eF sőben azt kívánnám tolled meg-tudni : ha isméred-é Jázont ? El-lfűltek ezen kérdésre Eutelus és Brómius. Ugyan-is azért : alig várhatta a' Fő-pap , mino' " feleletet adna Al-papja. Ez, magához térvén , rövideden azt felelte: hogy őtet látta légyen egyfzer a' Fázisi tömlöczben. Tartana-is attól, ne-hogy annak el-fzökése, Kolkisnak nagy kárára fordúllyon. Erre a' Király azt inondá : látná-meg maga' fzeineivel Brómius, ha azon fogoly, ki most a' kéiizó palotában lenne, maga lenne-é Jázon, vagy ama' fzökött Jázonnak böcsteleutanítvánnya, NYOLCZADIK RÉSZ. Ä fogolynak újjabb kénzásai. Le-mcue tehát Brómius a' kénzó Palotába. Meg-látta azon fzerencsétlen embert, hogy vonatott-fel testje a' rettenetes hágcsóra; 's-úgy annyira meg-kénoztatc-tt, hogy magok a' hóhérok újra ki-fáradnának. Egy valami új sebnek semmi helye immár egéfz testjében. A' tagok se voltak fzokott helyeken. Sáava törött, és siralmas ; váltva nyögésekkel, és apró jajgatásokkal. Másadik Könyv. F Azon