Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

III. SZAKASZ. V. RÉSZ. 77 midőn meg-indúltak, Jázonba nem akadtak vólna , ki ekkor, ama' tágas úton , Brómiussal befzélgetett. Ekkor mindgyárt a' bofzfzú-állásnak minden kévánsága le-forrott. Midőn az egéfz dolognak velejét meg-értette Jázon , körül-nézte Társait ; és midőn azok* fzámát az előbbenivel egyenlőnek lenni találta, azon foglyot, kit most a' Palotában fartatnak, Frikfzus' fiai közül, egyikének lenni gondolta. E' dolgot abban nem akarván hagyni, kérte alattomban Brómiust, menne-fel a' Palotába, és , mivel azon ifiakat jól ismémé, gondoskodna-is felőllök. Jázonnak javallására állott Brómius. A' testőrrökhez fordulván , elsőben őket meg-intetté , hogy eme' jövevény atyafiaktól semmit se tartanának. Ezek nem vefzedelmére Kolkisnak, hanem óltalmára jöttek. Az-után : hogy maga& is fel-kééánwa menni a Palotába , és e' dolog' valóságát a' Gyülekezetnek meg-vinni. Nagyon meg-örültek erre a' Test-őrrök. De minek-előtte fel-indúltak, arra kérte Jázon Brómiust , és a' Test-őrröket, hogy a' Görögöknek ide érkezttekrol Étának semmi emlékezetet ne tennének. Nagyobb örömére fogna válni az Öreg Királynak, ha, inidon reájok leg-nagyobb fzűksége lenne a' Scithák ellen, véletlenül előállanáuak. Meg-igérték ezek a' halgatást. És tüstént a' királyi palota felé indúltak.