Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II. SZAKASZ. IV. RÉSZ. 6? Ezek után meg-parancsolta Éta négy Testőrrjeinek ; hogy az al-pap után mennyenek. Ne követnék az előbbenieknek tunyaságjokat. Ha máskép' nem lehetne , még az oltár' fzarvátólis erofzakkal el-rántsák, és a' palotába hozzák. Ezek tehát tüstént Brómius után eredtek. Azoinban Eutelus sok kérdésekkel fartatta a' foglyot. Mino ábrázattya lenne Brómiusuak ? Mino inagossága ? Hány efztendos lehetne ? Ófzé fzakálla , és haja ? ki lenne a' Fő-pap ? Megkérdezte végtére azt-is : hol vette ama' darab aranyat ? Ő, az előbbeni kérdésekre semmit se felelvén ; az arany felől azt mondá : hogy azt Szaraczéne-várossának egy lakossátói nyerte alamizsna gyanánt. Ott laknának ám adakozó emberek. Ezen erkölcs vélek egygyütt nyőlne. Hazudfz most (így kiálta-fel, aki őtet megfogta) inert azon arany nagy darab. Nem fzokás illyet alamizsnába adni. Te gonofz vagy, és hazug. Hozassa csak ide a' Király azon aranyat, meg-láttya, hogy kézre keríti a' tolvajt. Éta-király ugyan csak ezen katonáját küldötte a révefz után. A' többieknek, kik mellette állottak , azt parancsolta : hogy minden zsebjét meg-visgállyák. Midőn ifzákjába nyúltak , ott egy közönséges kenyeret találtak, melly ki-se-vala-jól-sülve Inkább korpás-is, mint lifz* tes, 's-a' kőnél-is keményebb. E 3 'tVTÖ-