Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II. SZAKASZ. IV. RÉSZ 65 smag'à Jázon , vagy annak tanítvánnya, mert ezis éppen olly formán dolgozott. — Hogy az-^ után engem' meg-látott, és, hogy el-kerúllyön, arról bizonyos nem lehetett, a' város felé csapott. Hová hová ( mondék ) Tekergő ? Állymeg egyfzeribe. Mond-meg : honnét, és mi végre jöttél ? — Ó ezen kérdéseimre meg-rettenvén, mint a' rofz lelki-isméretű, most erre, most amarra fzaladott. Öfzve-lármáztam ofztán őrrjeinket. Le-füleltük a földre, és meg-kötöztük. Arany darabokat igért, ha el-erefztenők. De áönál jobban meg-kötöztettem ezen ígéreteire , és ime meg - kötözve a' palotába hoztam. Éta, a' katonának fzorgalmatosságát meg-dícsérvén, a* foglyot kérdőre vétette, és, ki légyen? honnan jönne? mit kéváíma ? ineg-kéfdeztette. Ez , le-sütvén fzemeit, lassú fzavaival e' feleletét adta : hogy ő ennek előtte Kolkisnak ezen Anya - várossában Fázisban koldus vala. Néhány efztendők előtt által-költözött légyen Szaraczénébe*. Most ismét, a' Seithák' háborkodásitól tartván , ismétt vifzfza-jött légyen Fázisba, azon reménséggel lévén : hogy a' pufztíttásoknak el-kerúlése végett, ide fognának gyúlni a' gazdagok-is, kiktől többet várhatna, mint ha amott meg-maradott vólfta. Mind ezeket nem hazugul nroudaná. Ennek bizonyságáúl öröE % mese