Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

' » i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ nem esett, mint befzédemnek azon eleje, mellyel Álmosnak fzerencsétlenségét Testvér-húgának eleibe adnom kelletett. Igen tartottam , nehogy ezen véletlen dolognak eló'-hozására elájullyon. Tehát sok mesterséges kerületek után meg-jelentettem édes Báttyának vefzedelmét. Nem vala az irtózás, nem jajgatás, nem nyögés, avagy zokogás, mellyek a' királlyné fzívében viaskodtak ; nagyobb, és fzokatlanabb indúlatok kéuzották, mint mellyeknek mind eddig nevet találhattunk. Efze' híre nélkül akart a' tömlöczbe fzaladni. És , ha igyekezetének nagy erőfzakkal ellene nein állottam vólna ; azon egy nap nagy vefzedelembe hozta vólna mind-a'-két birodalmat. TIZEN-EGYGYEDIK RÉSZ. Álmos' ki-/zabadúltta. Hogy az-után magához tére Idea, azon módokról kezdettünk velőssen gondolkodni, meliyekkel ki-lehetne Izabadíttanunk. A' többi között e' láttfzatott leg-alkalmatossabbnak. A' Tömlucznököt , előukbe hivattatván, hathatóssan kértük, hogy a' foglyot, minden lialafztás nélkül, el-bocsássa. De Ő erre fel-borzadván, azon hitelét emlegette, mellyel Orfzágának, és Királlyának tartozik. Inkább meghal-