Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

ï. SZAKASZ. X. RÉSZ. 43 a

! kő-fziklákon máfzkálván, a' högynek fele magosságán túl vala. Tüstént tolvajnak lenni gondolták a vakmerőt, és pedig, mivel illy nagydologra vetette fejét, nem közönségesnek. Meg-fzóllították tüstént, és, ha meg-nemállana, vagy le-felé nem erefzkedne ; halállal fenyegették. Már-is reá-tárgyalták a' nyilakat, midőn a' Tolvaj, nem kévánván próbára tenni életét; alattomos utakon le-lépett, de Őrrjeinktől el-fogattatott. Hogy ofztán a' király eleibe vitetett, és nevéről kérdeztetett, azt felelte : hogy Jázonnak hivják. így nevezték-é őtet ? avagy, hogy meg-ne-ismértessen, e' nevét ravafzságból költötte , még akkor ki-nein-nyilatkozhatott. E' nevet hallván Éta , nagyon meg-Örült Hálát adott Isteneinek. Meg-dícsérte Czirczét, hogy a° vefzedelmet előre meg-írta. Ki-jelentette Polgárjainak: hogy ez-után békével alugygyanak. Itt lenne immár Jázon. Immár senkitől se féllyenek. A' Tolvaj' halálának módgyáról kérdeztetvén a' Bírák , egy akarattal azt végezték felőlié: hogy, harmad-nap múlva, apróra töressen minden porczikája; az-után a' tűzre vettessen, végtére hamvai a' tengerbe fzórassanak. Vifzfza-vitetvén a tömlöczbe, elsőben ugyan ki-fzabadúlásának külömb módgyairől gondolkodott; deegygyet se találván alkalmatossat; mi-