Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

i3 A' GYAPJAS VITÉZEK. ~ Meg-kéttfzerezettnek fogom tartani béremet, ha Isten' fzolgájanál fzolgálatba állhatok. Midőn ezeket befzéllette Idéa, ügy megr fzántam fzerencsétlenségét : hogy magamnak-is kellene valaki, ki-fzívemet meg-vígafztailya. Igen keserves dolognak tettfzect előttem , hogy egy hatalmas Királynak magzattya, egy hatalmas királynak mátkája illy havmincz-adra jutott: hogy nállam akarná fel-venni a' fzolgálatot. Fel-emeltem az-után ötét térdjeiről ; és, kimenvén vélle a' templomból, háromfzor a' tenger' vizeibe mártottam, ki-is-tifztítottam. Nem sokára ofztán ,®Vele egygyütt, a' városi Lakásomba mentem. Mennél tovább mulatozott házamba, annál nagyobb méltósaggal láttfzatott. Annyira-is vitt nemes erkölcseinek meg-ismértetésével, hogy, valamint ő ez-elött fzolgálatomat kévánta, úgy én magamat az ő fzolgálattya alá vetni óhajtottam. Látván tehát: hogy nagyobbra fz'úletett, sem-mint nálam, úgy mint fzám-ki-vetett, maraJgyon ; arra kértem végtére: hogy haza mennyen fölséges Rokonihoz. De ő, e' nálam-maradásának édességével meg-elégedvén, hogy itt élni hagygyam, azon esedezett. Ha pedig csak ugyan el-kellene innett mennie, arra kert könyv-húllatásai között: hogy Kolkisba, nem Scithiába vitetném : inivel Finéussal 4való Házasságának el-nem-súltte miáít, igen