Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)
I. SZAKASZ. II I . RÉSZ. 15 mekek, hogy immár eleget érnek a' Király előtt; unakodva fognak elsőben gondolkodni Eufonusnak Part-fogásáról, az-után fzégyenleni fogják, hogy annak efzközlése által hágtak ama' magos póczra. < Mi lefz oiztán Eufonusnak egéfz fzövevénnyéből ? Az : hogy elsőben Párt-fogójokról nevetve befzélleni fognak, az-után ál-utakra mennek , hogy ellene dolgozzanak, hivatallyából kitegyék, talán el-is-sikkafzfzák. Ha nálunk maïadfz, Partenofilusom, tapafztalni fogod, hogy igazat fzóllottam. Ezek lefznek Nyaka' törői. Ezekből igen által-látta Jázon, hogy Brómiusnak fzíve, Eutelusra nézve, meg-engefztelhetetlen. Nem akarta mind-az-által fzavába megállítani, avagy meg-fedni; ne-hogy bátortalanul mondgya-el a' többit. Tehát (jól tudván : hogy kik a' vénséghez közelítenek, azok a' dicséretekkel, mint valami eledelekkel, tápláltatnának) ezen útra kévánta őtet-is fogni, és tágassabb térre vezetni. így fzóllott az-után : Most látom immár, édes Brómiusom, nem arra fzületésedet, hogy ezeh magánosságban, ezen kő-falak között örök éjtfzakáidat alugygyad. Inkább illeuél-bé a' nagy világba. Mért nem méfz a' Királyhoz ? Mért hagyod heverni efzedet ? Magadnak kellene lenned fzerencséd' faragójának, és arra elmelkedned, holott a' nagy lelkek állanak. 1 Ezek
