Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I, SZAKA SI. VI. RSÉZ. 25 czinkossaitól irások közé bé-tafzíttattak ; éa ugyan se vittatui, se czáfolni nem akarom, mert eleitől fogva fel-tettem magamban, hogy néked çsak azokat fogom elő-befzélleni, mellyek a' déli napnál világosabban fénylenek. Ha pedig gyanúimat hallani akarod : azt mondó«,. hogy ezekben nem ártatlan Eufonus. Mert, kiket meg-rontott, ha gazdagok vóltak' Jofzágjokat el-fogta, és így leg-gazdagabb lett, a Király után, egéfz Fázisban. Ezen el-rablott jófzágokat királyi ajándékoknak lenni hazudta az emberek előtt; és ezt valóban sokakkal el-is-hitcthette t mivel Eu< fonusnak fellyebb-emelttében ez-után-is annyira fáradozott Éta: hogy annak fényességét, maga világosságának lenni gondolta. De azok, mellyeket, Eufonusnak csínnyei közül, elo-befzéllettem, leg-csekéllyebbek vóltak. Hallyad a gorombábbakat. Minek-utánná a' Királynak oldala mellől éb fzórta a' hív tanácsnokokat, azokat helyheztette fzékjekbe, kiket, valamint ujján a' gyűrűt, úgy forgathatott. Csudálhatod pedig : hogy. eme' vén ember, csupa fiatalokat válafztott. De őketúgy fzerette, mint édes fiait; ök-is, mint Attyokat,' ügy böcsüllötték Eufonust. Mi tagadás benne? Gyermekek mind-nyájan. Inkább fzépek, mint pediglen tanúittak, avagy forgottak;