Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

VII, SZAKASZ- II, RÉSZ. 2gr Minek-utánna olly közel vala immár hozzája, hogy egy-mással bátran befzélgcthetnének; el-ifzonyodott Akarnám Csudállotta mind vakmerőségét, ha Scitha lenne; mind meréfzfzebb álnokságát, h3 ruhájával hazudna. így fzóllítQtta-meg az-Őtet-oldalaslag-lopogató Partenofilust : Ki vagy te, halandó ! ki most hozzám suttogfz ? Mi orfzágod ? mi neved ? mi dolgod Fázisban ? Erre Jázon: Oh Scithák' Istenei! Téged' látlak-é itten Akarnán ? Mi gonofz fzerencse lehetett, inelly téged' Fázisban le-zárhatott? Kolkis tehát meg-tromfolhatta Scithiát'? Oda vagyunk! El-vefzünk! Ezeket, nagy fzomorúságának tettetésével, el-mondván Jázon ; fzemeit az egek felé vetette. El-fordúlván a' fogolytól, úgy tettette fzavait, mintha sírva panafzolkodua valamifői az Istenek előtt. Jázonnak ezen csalfaságlt jól által-látván a' fogoly, így fzóllott hozzája: Mit csinálfz te, Ravafz ember ? Mi gondod reám, vagy velem ? Ki-kötötte orrodra a' Kolkisi, avagy Scithiai dolgokat ? Hánytsd-le inkább ezen ruhádat, és ne orofzkodgy. Erre Jázon nagyon meg-döbbent. Hóltta után-is fzégyenlené, ha rajta a* fogoly ki-fogna. Meg-bátorítván tehát reménségét , így fzóllott: Hogy