Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

VI. SZAKASZ Vlir. RÉSZ. 372 Erre Medea: ki-találtam módgyát meg-böesiilttének. Van nálam egy arany bárány. Ezt ha nyakába akafztanám, Fázisunknak meg-tartását talán elegendo-képpen meg-köfzönhetném. Ha csak más valamit még nem gondolfz édes Atyám. Csak azt, felele Éta; hogy őtet a' Szolga rendből ki-vedd, minek-előtte az arany bárannyal megajándékozod. Tedd által Polgárjaink: közé. Ezek elegendők lefznek mostanra. — Ha az istenek meg-áldanak, lefz időnk, hogy nagyobb ajándékokról gondolkozzunk. Most pediglen, édes Medeám, minek-előtte Scithiába küldgyük A-karnánt, annak hívségét meg-próbáltassuk. Hát, ha Partenofilusra bíznánk e" dolgot-is. Igen furcsa efzíi Ifui. Ezt-is reád bízom édes leányom. Én azon fogok mostanában dolgozni : hogy , ha egyfzer azon Alcarnán el-megy, és bennünket meg-csal, miként hadakozhassunk Almos ellen, és rajta diadalmat vegyülik. Isten veled édes leányom. — Meg-segítenek az Istenek, ha fzentul, és tifztán élünk, ha a'jóban foglalatoskodunk, a'rofzfzat pedig kerúllyük. Ezeket el-végezvén Attyánál, haza iparkodott, és, a'-mint mondám, éppen akkor mentié a' fzobába, midőn Eritréa Jázonnal vetekedett keze' meg-csókolásában. Ezt midón meglátta , el-nem-titkolhatta vólna a' kaczagást, ha, Músaüik Könyv. S mi-