Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)
i6z A x GYAPJAS VITÉZEK. is, hogy fzavakat, raellyekkel gondolatait ki* adgya , éppen nem lelhetne. Ennek irtózását éízre-vévén Jázon, így fzóllott hozzája : Mi lelt, édes Anyók ? Miért nézel olly fzegessen reám ? Minn álmélkodol ? Talán új Istenséget érzel fzívednek közepében, melly. téged' a' jövendölésre kifztet. Oh mond ki, édes; Eritréám, ha mi jót jelentenek súgárlásaid. Erre a' Dajka : Semmi Istenség nem erefzteU te-bé magát fzívembe., sem jövendölni nem tu« dok. - - Hauern. Te - - - Fiam ! - - - Te , mondám , kedves Partenofilu.som ! -- - a' Marianiinai Diánának templomában voltál ? - - - Istenem , mis hallok ! - - ti Láttáié ottan Eutelust ? - - - Ugy vagyon : Eutelust, a' Templomnak fő-papját? Erre Jázon : Láttam igen-is, és vele megis-ismerkedtem. Sőtt, midőn ama' híres vadkant raeg-öltük, és a' templomot elobbeni difzjé« be vifzfea-állítottuk; ugyan azon Eutelust FŐ-papí hivatallyába emeltük. Életben vagyon még most-is. De mi gondod néked Eutelusra ?. Ezeket hallván Eritréa, nyakába borúit Jázonnak. Surün csurgottak nem erőltetett köny* vei. Szóra kelhetvén, ezeket mondotta : Láttad tehát, láttad, nem kételkedem, Eutelust - - - Eutelust mondám — az én fiamat - - kit én Pendórusnak , azon említett Templom' fó-papjának Mariandinában fzultem. Uram' halála, után, Eutelusomra fzállott a' Papi hivatal. De