Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

25 î A' GYAPJAS VITÉZEK. a' lobogó lángot erŐfzakkal el-oltsa. De meg« akarta elsőben tudni, ha Jázon Medeának fzeretetébe bele-keverődzött-é ? avagy leg-alább tudna-é valamit a' Szűznek hozzája hajlásáról ? így fzóllott tehát hozzája : Nincs minden kincsünk ezen fzobába el-rejtve, édes Partenofilusom. És, mellyet én legdrágábbnak lenni gondolok, az sints mostanában jelen. Ezek ugyan , mellyek itten fzemeid alá kerültek, meg-vallom, igen böcsösök. — Némellyek belső érdemjekre , némellyek régiségjekre, de többek vannak, mellyek az ajándékozóknak Nagyságjokra, és fzívességjekre nézve csudálatosok. í)e mik ezek, kedves Partenofilusom, ha Medeának különösségére tekintünk. Ha most jelen vólna, tapafztalnád igaz mondásomat : inert ezek ő-tolle vefzik a' fényességet , nem ezek adgyák néki. Oh Fiain ! ha tunnád : mik vannak el-rejtve Medeában! Kiláthattad ugyan, nem kétlem, némely difzjeit, de még nem tapafztalhattad a' különösöket. —• Én tudom , mi lakozik fzívében. Nagyobbak benne mindenek, sem-mint fzavaimmal elo-adhassam. Engemet ugyati Éta király Cziprusból hívattatott ide, hogy Alakomnak nevelését ö'fz-fejemre vállallyam, és őtet az igazi erkölcsökre oktassam. De tőlle tanúlom a' tökélletességet. Mind-eddig köröfzt'íil-nem-nézhettein őtet egéfzlen.